• Ak-in-se-gi-maat a víz elem főpapja egyetértően bólogatott az élő orákulum szavaira. Mintha szívéből szólt volna testvére, főpaptársa, vagy önmaga. Ki tudja, itt az örök csata mezeje felett, ahol a káosz és a kozmosz erői folytatták vég nélküli harcukat. Mert bizony a rend, azaz a kozmosz látszólag mindig
    harcban áll a rendezetlenség, avagy a káosz erőivel. A szeretethez, vagyis az EGY-hez való viszony dönti el, hogy egy bizonyos cselekvés vagy erő, illetve dinamika a kozmoszt vagy a káoszt erősíti-e. Gondolatát nem is titkolta főpaptársai előtt.

     

    – Barátaim, bizony jól szólt Im-en az élő orákulum. Az időben messze látó szemei, és éles elméje jól látta meg, hogy merre tart az emberiség. De engedjétek meg, hogy most megosszam az én meglátásomat. A szeretet, ami mindenhol, és mindenkiben ott van, a kapcsolatban teljesedik ki. Bizony a kapcsolódás a rend és rendetlenség választhatóságát is magában hordozza. A felismerő tudat és az érző szív minden pillanatban elénk hozza a döntés
    nem könnyű feladatát.
    – Mi különbözteti meg egymástól az érző és értő lények sorsát? Erre a kérdésre a válasz egyszerű: nem más, mint maga a választás. Ha olyan megnyilvánulási formát követ, ahol választása engedi kibontakoztatni a tőle látszólagos elkülönülésben élő valóságot, ekkor együttműködik a renddel. Avagy önnön elméje rabjaként nem ismeri fel látszólagos elkülönülésének csapdáját, s így a szeretetének kiárasztását feltételekhez kötve saját rendet alakít ki. Ezer és ezer rend nem az egyetlen rendje… így a káosz erőit gyarapítja.
    – Azt hiszem, nem nehéz felismernetek ebben a helyzetben az örök rend és rendetlenség végtelennek tűnő harcát. A kozmosz és a káosz erőinek dinamikus létezését. Mert az önzés, azaz az önközpontúság, amikor nem szolgálja az egyetlen rendet, akkor bizony választása miatt elkülönül, majd erőinek felélése elvezeti a halál állapotába. Az élet és az élet választása tehát mindig a rendben található meg. A szeretet rendjében.
    – Amikor a létező felismeri az egyetlen helyes cselekvés állapotát, ami nem más, mint a mindenhol fellelhető és élhető szolgálat. Mert a szolgálatban érhetjük tetten a látszólagos elkülönülésben megbújó egyet. A tudatos felismerés tehát az, ami szükségessé teszi a másik elkülönülésében lévő Isteni teljesség tiszteletét. Mert amikor tisztelem a másik létezőt, akkor megadom számára a tapasztalás és tanulás teljességét. Így elérem azt, hogy az önként és belülről fakadóan ismerheti fel minden létező saját rendjét az életben. Megtalálja saját tisztét, amit betölthet, így tisztelve minden létező saját létét.

     

    Ak-in-se-gi-maat a víz elem főpapja immár csak halkan mondta ki, de mégis mindenki érezte a mantrák erejét:

     

    A Tisztelet tűz, ami éltet, fény a létben.
    A Tisztelet víz, ami öntözi a létet.
    A Tisztelet levegő, mi szárnyal, a létben.
    A Tisztelet föld, ami támaszt ad a létben.

     

    Ak-in-se-gi-maat, a víz elem főpapjának arca kipirult, mint ha a felkelő nap tüze égette volna őt… így ismerte fel a két víz és a két tűz erejét önmagában.