Réz Gergely

Mestertanár

„…ahogy tovább haladtam a földalatti városban, ami nem is inkább városra, hanem egy betonszerű bunkerre hasonlított, ami egy hosszú járatokkal teli metróállomás volt egy rendőr egyenruhás fekete alak kezdett követni és kiáltozni utánam. Tudtam, hogy ez nem jó jel és menekülnöm kell. Szaladni kezdtem, ő pedig követett. Futott utánam és lőtt rám, nem egyszer.

 

Előttem az ezüst fényű, öklömnyi nagyságú gömb pattogva, cikázva haladt és mutatta az utat. Nem gondolkodtam, csak követtem fejvesztve, mert tudtam, hogy nem érhet utol üldözőm.

 

A hosszú, széles, ablak nélküli földalatti folyosó, amelybe nagy lendülettel befutottam boltíves jellegű volt. Szememmel a fényes kis ezüst útmutatómat követve nem vehettem észre – csak már a folyosó legvégén -, hogy ez az út rácsokban végződik. Vastag fémrácsok zártak el a mögöttes keresztfolyosótól. Ezüst vezetőm átsuhant a rácsok között és követésre ösztönzött, üldözőm mögöttem egyre közelebb ért és lövéseket adott le.

 

Szinte észre sem vettem, mégis magától értetődőnek vettem a dolgot…

Amint a rácshoz lapultam testem könnyűvé, szinte anyagtalanná válva átsiklott a rácsokon, majd annak túloldalán minden sérüléstől mentesen újra formát öltve megjelentem. Üldözőm ebben a pillanatban csapódott neki mögöttem a rácsnak és kezével keresztül nyúlva, próbált elkapni. Utánam kapásában nem volt erő. Visszanézve láttam, amint szeme kikerekedve bámul és elhűlve nézi mit tettem.

 

Hangján ma is hallom a meglepődéssel átitatott csodálatot, amivel tulajdonképpen megmagyarázta és saját értésére adta, hogy mi is történt valójában:

 

„Más látásmód.”

 

Ennyit mondott csupán, én pedig fénylő vezetőm sürgetésének engedve futottam tovább, követve ide-oda pattogó, villámgyors mozgását a széles folyosón.”

 

Ezzel az álommal kezdtem, mert innen indult minden. Azóta egy önálló történetté nőtte, és növi ki magát mind a mai napig. Ez volt az, amit álmodtam aznap este mikor másnap először találkoztam a tarot kártyával és a Mesterrel. Az álomból akkor úgy riadtam fel nem sokkal később, majd másfél órán át forgolódtam azt a szót ismételgetve: „kitörés”.

 

Ennél az egy szónál és a fenti kifejezésnél nem is lehet jobban leírni azt, hogy mit adott nekem a tarot és az önmagam megismerésére irányuló erőfeszítések. Párkapcsolatom rémes, munkám facsaró, fárasztó és kemény, tudatom pedig gyermekien tudatlan volt azelőtt. Kiutat kerestem már rég, de nem tudtam hogyan találhatom meg. Egyben biztos voltam, nem akarok olyat tanulni, ami nem érdekel. De tudnom kellet, hogy mi érdekel és azt, hogy ki vagyok én, mit akar a valódi önmagam, az, akit tulajdonképpen nem is ismerek. Akkor elhatároztam, hogy előbb erre kell rájönnöm, mindegy a külvilág mit mond.

 

Olvasás, internet, utánanézés, könyvek, Mantra szabadegyetem, könyvek, könyvek… mindezek alapot építettek annak, hogy a fent leírt álom és történések megmutathassák a valódi utat.

 

A tarot-nak, a Mesternek és (természetesen) magamnak köszönhetően egy olyan „más látásmódot” ismertem meg, ami részletez, figyel, jelenben van, és mégis az egészet nézi. Fürkésző, vizsgáló, de szeretetteljes. Más voltam régen. Nem én voltam, de tudtam, hogy ott vagyok valahol, mert mindig éreztem.
Mindig tudja az ember, felismeri és talán még tudatosítani is képes. Aztán meg kell csinálni. Cselekedni kell. Anélkül soha sem fog működni.

 

Anélkül nem lesz „kitörés”.

Oktatási szám

H-0026 FO

Réz Gergely tanfolyamai