• A „TANÍTÁSOK NEKTÁRJA”, avagy Tl-osz beszéde a könyvtárban

    – Na, kezdhetjük? – rángatta ki gondolatmenetéből a vékony férfi hangja, ami oly ismerősen csengett Tl-osz fülének, hogy önkéntelenül is mosolyra húzta fizikai testének szája mellett a valahol távolban – vagy éppen mélyen jelenlévő – lévő száját is…

    Itt a kép megszakadt, Tl-osz újra ott találta magát saját korának biztonságot adó könyvtárában. A hirtelen visszatérés oka egy csapat tanuló érkezése volt. A gyarmatokról érkeztek, hogy a beszélő fény kontinensét megismerjék, hiszen a következő években, ha a szerencsések közé kerülnek, akkor itt tanulhatnak majd. Vezetőjük pont hátrálva lépett be a könyvtárba, és lelkesen magyarázott a mintegy 30 fős fiatal csapatnak.

    – Figyeljetek, ez a helyiség a tanács fénykristályainak gyűjtőhelye. Tudjátok jól, hogy a tartományok képviselői, az öt tagú tanács előtt adják elő kéréseiket, akik a magas toronyhoz továbbítják azokat. Amikor a tartományoknak útmutatásra van szüksége, szintén idejönnek, hogy a tanács segítségét kérjék. A tanácsnokok rendkívül elfogla…. – a szó hirtelen szakadt meg a vezetőben, ahogy megfordult és meglátta Tl-oszt.

    – Legyenek áldottak a Tizenkettek! Bocsánatodat kérem tanácsnok, hogy megzavarunk, nem vettük észre hogy itt tartózkodsz – köszöntötte mélyen meghajolva Tl-oszt a vezető, majd gyorsan megfordulva a gyerekekhez szólt.

    – Menjünk gyerekek, most nem láthatjuk a könyvtárat. A tanács egyik tagja éppen használja – és már kezdte is kiterelni a gyermekeket.

    – Várjon, tanár úr – emelte fel kezét Tl-osz. – Először is, köszöntésedre illendő válaszolni, és egyáltalán nem kell elmennetek. Nem zavartok, jól is esik nekem egy kis beszélgetés. Tehát válaszolva a köszöntésedre: Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarata – mosolyodott el. – Hiszen így illik itt a kontinens szívében válaszolni a köszöntésre. Látom, a lehetséges új tanulóknak mutatod be a kontinenst – itt egy kis szünetet tartott. – Akkor biztosan örülnek, ha kérdezhetnek is. Én pedig szívesen válaszolok.

    A fiatalok egyből fellelkesültek, és egymás szavába vágva tették fel kérdéseiket. Tl-osz-nak még válaszolni sem volt ideje, és az eddigi csend pillanatok alatt átadta helyét a hangos zsivajnak. Az Öd-év minden kérdést megjegyzett, így Tl-osz csendre intette a pezsgő társaságot, jelezte nekik, hogy üljenek le és elkezdte a megválaszolásukat, mint egy tanítva a fiatalokat.

    – Amit most elmondok nektek, az a tanítások nektárja – kezdett bele. – Nevem ebben a megtestesülésben Tl-osz, a tűz rendjének őrzője vagyok, az 5 tanácsnok egyike. A derekamon az Öd-év segíti a munkámat.

    – Tanulni jöttetek ide, és ezzel a lépéssel el is indultok azon az úton, ami a világ és önmagatok megértéséhez közelebb visz. A tanulás nem más, mint tudatosan felismerni azt, ami mindig is van, volt és lesz. Felismerni és közben megélni azt az állapotot, amiben vagy, vagyis az életed. Tanulás tehát a jelenhez való hozzáállás elsajátításának művészete. Egy olyan hozzáállásé, ami alkalmassá teszi az embert arra, hogy tudatos döntéseket hozzon. Tudatos döntés alatt értjük azt, hogy az életünkben előforduló szükségszerű helyzetekre a legjobb választ adja meg az ember. És hogy mi a legjobb válasz? Az, ami örömet ad nekünk, boldoggá teszi a külvilágot és az isteni rendet tükrözi. Ez az a jó sor, amin ha haladunk, életünk biztosan kiteljesedik. Mert minden lélek azért születik a földre, hogy a benne rejlő fénymagot, a másik támogatása mellett, egyre tisztábban sugározza szét. Amikor jó döntéseinket meghozzuk, akkor a békesség állapotában vagyunk. Ennek az állapotnak a fő jellemzője, hogy a tudat egy szemlélődő állapotban van, a szív pedig az öröm létvalóságában fürdik. Így egyszerre aktív és passzív is az ember, hiszen szeretetét kisugározza és egyben fel is ismeri a felé áradó szeretetet. Ekkor a szemlélő tudat hagyja, hogy a valóság önmaga nyilvánuljon meg, az áradó szív pedig erővel tölti fel azt. Így egyszerre őrzi és vigyázza az egyetemes rendet, és egyszerre munkálkodik, dolgozik a renden. Így a tanulás, vagyis a hozzáállás az egyetlen élethez, rendben történik meg. Az ember élete így rendben lesz. A középpont megtalálásának pont ez a lényege. Mert mindannyian ennek az egyetlen középpontnak a megnyilvánulásai vagyunk. Egyből áll minden szám, ahogy a matematikus mondaná, éppen így, minden létező az egyetlen lélekből indul el. Ennek a léleknek pedig három alapvető jellemvonását tudjuk megismerni, de számtalan megnyilvánulását tudjuk érezni. A három alapvető jellemvonás csak az ember szemszögéből megfigyelve igaz. Az egyetlen lélek tehát mindig végtelen információval bír, vagyis számtalan tudatot tud létrehozni. Így minden tudat esszenciája is egyben. Az egyetlen lélek végtelen energiával bír, vagyis mindent éltet és mindenben él. Így benne, általa tudunk megnyilvánulni. Az egyetlen lélek időtlen, vagyis mindig is volt, van és lesz. Az emberi lélek az öntudat felismerésével megkapta tehát az egyetlen lélektől a választhatóságot is. A szabad akarata tehát, hogy a tanulás útján felismerje ennek az egyetlen léleknek a létezését, s így választ tudjon adni az életében előforduló, megjelenő helyzetekre. A tudó megismeri, megérti és megéli tehát az élet szavát. E három lépcső a tanulás három fontos állapota.

    – Ismerd meg, azaz tudatoddal fogd fel.

    – Értsd meg, azaz alakítsd ki a helyes hozzáállást!

    – Éld meg, azaz cselekedd meg.

    – Ez a teremtés biztos fényútja, ami a tévedések csalóka mocsarából az élet termékeny felvidékére vezet ki téged. Ezen az úton két erőre lesz szükséged! Az első az energia, a szeretet, amit magadból, a lelki magodból kell előhoznod. A másik pedig az igazság, amit szemlélő tudatod fog fel. Engedd meg tehát, hogy a szív és az ész egysége jelen legyen benned. Ehhez segít hozzá a cselekvés alázata, az érzelem tisztelete, a szellem szeretete és az akaratod hálája. Így életed egészséges, munkálkodó, gazdag, kapcsolatokban kiteljesítő lesz. Így tudod elfogadni az egyetlen lélek végtelen gazdagságát, és így tudod megteremteni azt az életedben. Tanulj és taníts, emelj fel másokat és felemelnek téged. Adj és adni fognak neked. Szolgáld, ami van, és a van szolgálni fog téged. Áldásom legyen veletek gyermekeim, elbúcsúzom, mert időm lassan lejár.

    A fiatalok csendben, gondolataikba merülve, néma áhítattal figyelték, ahogyan a fényesen ragyogó tanácsnok kilép a könyvtárból. Tl-osz nem tudta, de beszéde a gyarmatokon a „Tanítások nektárja” néven terjedt el, és több évezreden keresztül egymásnak adták át az emberek.